Sűrű könnyek közepette (kabát, ernyő mind átázott) elbúcsúztattuk végre a Telet, s gyerekeink követelésére beköszöntött a Tavasz. Hogy nem mindig tűnik úgy? No rendben, persze kell még egy kis erőt gyűjtenie, hogy a maga harsány virulásával igazán átvegye az uralmat.
Az óvodai ünnepségen kicsit kapkodtam, nem mindig sikerült időben váltanom fényképezésről filmezésre, de azért ami van, azt közreadom. Nem volt érkezésem átválogatni a felvételeket, így aztán akad olyan, amelyiken szinte csak egy ernyő látszik részben, másikon meg épp az arcok maradnak le, vagy totál homály az egész. Fogjátok fel úgy, hogy épp ez a bája. A mozgós/hangos felvételekben a folyamatos ropogás nem egyéb, mint az eső kopogása az ernyőn, amit a fotómasinám oltalmára egyensúlyozgattam magam fölött :-)
Ja nehogy elfekejtsem: a fotók pedig szokás szerint a Picasan vannak:
